Pethes Mária idézetek

Szívem zárkájában megvetem halottas ágyad,
lemosdatom rólad arcod. Szemfedőként rád terítem
a megszakíthatatlan messzeséget.
aztán kicsit még úgy létezem, ahogy jó nekem.
Megértem, minden tűz addig ég, amíg van, ami táplálja.

Elmúlt szerelem

<<<
2 / 2

Harmadik féltől származó sütiket (cookie-kat) használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében, valamint sütikben tároljuk a beállításokat. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.