Oláh András idézetek

Benned vacogtam hideglelős lázban
hiába öleltél - belülről is fáztam -

hűtlen voltál hozzám lettél világ rongya
- a tolakodó csönd alkunkat megrontja -.

Hűtlenség

A viszolygó érzés szívemben egyre nő
a kifosztott múltból nem fakad több erő

a tünékeny fényben már semmit sem látok
csak egy lekaszabolt és kivérzett álmot.

Csalódás

Idegen test voltál - keresztfa s nem oltár -
álnokul mégis a hűséggel zsaroltál
a béke törékeny (csak ennyit értem el)
azóta nem is vagy - csak bennem létezel...

Csalódás

Ami elveszett azt nem kell már keresni
maradok holttérben egy kifosztott senki

borgőzös emlékek táplálják a káoszt
hozzáálmodlak egy másik éjszakához.

Csalódás

Kegyelmet kért egy
megtépázott szerelem
- hát futni hagytam.

Szakítás

Harmadik féltől származó sütiket (cookie-kat) használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében, valamint sütikben tároljuk a beállításokat. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.