Beléd kapaszkodnék, de nem vagy már sehol.
Egyedül állok itt s a nagy korong
forog, forog.
Ha elmész,
az a te dolgod.
De nem miattad
sír majd a szél,
a tulipánok
nem miattad csukják be
szirmaikat.
Balga kezem
utánad nyúl
a sötétben
s a fényben
lehunyom szemem
hogy ne lássalak.
Megcsókollak
te nekem adsz csókot
aztán elindulsz szótlanul
és magaddal viszed életem.
Elindultam tőled
s mennél messzebb megyek
annál közelebb jutok hozzád.