Szerelmes idézetek

Johann Wolfgang von Goethe idézetek

Viszontlátjuk egymást, megtaláljuk egymást, mi minden alakban felismerjük egymást.

Az ember sündörög, eped, marad,
s csapdába csalják észrevétlen;
öröme nő, aztán keserű lében
fürdik.

Téged hallak, ha tompán zúg a hullám
és partra döng,
a ligetben, ha néma csend borul rám,
téged köszönt.

Lelkünk egymástól bármily messze válva
összetalál.
a nap lemegy, csillag gyúl nemsokára.
Oh, jössz-e már?

Ami vonzott, nem vonz többet,
Mi gyötört, már nem gyötörhet,
Harcod, békéd min se csüng...
Szívem, mondd, mi lesz velünk?

Elmúlt szerelem

A gond a szívünk gyökerén tanyázik,
s ott titkos kínokat csirázik,
békétlen hánytorog, zavar nyugtot, gyönyört;
mindegyre új meg új álarcot ölt.

Féltékenység

Ah, ez az üresség! ez a szörnyű üresség, amit itt érzek a lelkemben! - Sokszor gondolom: ha csak egyszer, csak egyszer szívedre szoríthatnád őt, ez az egész űr ki lenne töltve.

Az az igaz szerelem, amely mindig egyforma marad, akkor is, ha mindent megtagadnak tőle.

Ha az ember meg tudná fejteni a szerelem titkát, talán sohasem lenne szerelmes.

Bölcsesség Mi a szerelem?

A szerelem csak a magunk szerelme - s talán ez a nagysága. De ezt nem valljuk be - s ez a nyomorúsága.

Bölcsesség Mi a szerelem?

Szerelemre vágyunk, és a házasság az, amit kapunk.

Bölcsesség Házasság

Harmadik féltől származó sütiket (cookie-kat) használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében, valamint sütikben tároljuk a beállításokat. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.