Szívem, mely egyre azt dobogta, Rád vár
s közönyt és hallgatást kapott cserébe,
számodra most is nyitva, de ne nézz be,
hisz odabent nem ég a régi láng már.
Ma minden apró árulásodat
jól látom, s hogy hibáztunk mind a ketten,
hányszor hazudtál s én hányszor tettettem,
még sincsen vád és nincsen bűntudat
s egyszerre értelmetlen és üres lett,
ami köztünk történt, hisz nem szeretlek.
Kálnoky László
S valami fáj mindkettőnknek,
Neked a bűn, nekem a vád.
Pásztoróra kéje helyett
Szellemóra!... isten hozzád!
Vajda János
Ha gond vagy bosszúság napomat árnyba vonja,
s forró csókjaidat csak úgy
lanyhán viszonzom én - ne gondolj semmi rosszra,
ne kételkedj s ne haragudj!
(...)
Nem hagylak cserben én, de ha te elhagysz engem,
vád csap rád, magány, rettenet,
s belátod: csúf a sors, s becsülni kezded csendben
fanyar, hűvös szerelmemet.
Jakov Petrovics Polonszkij
Ha túlságosan magas polcra helyezzük azt, akit szeretünk, annak az a vége, hogy igazságtalan vádak özönével árasztjuk el.
Henri-Frédéric Amiel