Azt hiszem, hogy szeretlek;
(...)
De láthatod, az istenek,
a por, meg az idő
mégis oly súlyos buckákat emel
közéd-közém,
hogy olykor elfog a
szeretet tériszonya és
kicsinyes aggodalma.
Pilinszky János
Hosszú ideje minduntalan csupa apró, vacak darabra esett szét élete, ha visszatekintett rá. Hosszú, végigjárt szakaszra nézett most vissza, egész házasságára, és az úgy jelent meg előtte, mint egy hosszú, sivár, megunt országút, ahol egy férfi egyedül vonszolja magát a porban súlyos terhekkel megrakva.
Hermann Hesse
Mindig az kellene, ami nincs, mert ami van, az van, s ezzel már ki is esett a vágy játékos hálójából, bele a meguntság hétköznapi porába.
Fekete István
Pillantásodtól nő a fű, kihajt
a száraz ág és tőled piroslik a vér.
Ha meghalsz, meghalok; porainkból
egyszerre sodor majd forgó tornyot a szél.
Radnóti Miklós
A gáz a gázolásban
Az orv a sorvadásban
A szar a szarkazmusban
A rák a harákolásban
A ló a talpnyalóban
Az ökör a kökörcsinben
A vég a végzetes nárcizmusban
A mi a semmiben
A tök a csütörtökben
A por a záporban
Az epe a repedésben.
Ez te vagy egy szóban.
Meg Cabot
Ami porba hal, az csak földi lom,
szépséged a dalaimban lobog,
s dicső neved a mennybe fölírom.
S ott szerelmünk, bár minden sírba hull,
örökké él s örökké megújul.
Edmund Spenser
Azt hiszem, hogy szeretlek;
lehúnyt szemmel sírok azon, hogy élsz.
De láthatod, az istenek,
a por, meg az idő
mégis oly súlyos buckákat emel
közéd-közém,
hogy olykor elfog a
szeretet tériszonya és
kicsinyes aggodalma.
Pilinszky János
A szerelem, a szerelem...
Egykor remegve lángra szított
S az égbe száguldott velem.
Most vas-nehéz bilincs gyanánt csüng
Szárnyas dalomról szüntelen
S a porba húz le az egekből
A szerelem, a szerelem...
Kosztolányi Dezső