Fölszív a vágy, mint patakot a hőség.
Mind mélyebbről bugyog e szerelem.
El nem apadnék, nehogy keserü könnyed
gyüljön tengerré szilaj öleden.
József Attila
Fogad, miből hiányzik egy darab,
romoljon, vásson el, ha mást harap.
A percben, ahogy másra néz nevetve,
hályog boruljon mind a két szemedre.
Ha másnak domborul ki zsenge halma,
fonnyadjon el a melled, mint az alma.
Nyálad, ha szádra másik száj tapad,
apadjon el, mint eltévedt patak.
Nyíló öled, ha mást szorítsz karodba,
korhadjon el, mint férges fának odva.
A szíved, mint megszáradt perec,
törjön ketté, ha véle mást szeretsz.
Varró Dániel
Már nem tudtak beszélni, nem is néztek egymásra, de a ki nem mondott szavak oly mámorító boldogsággal töltötték el őket, hogy öntudatlanul egymáshoz hajoltak, legyőzhetetlen vágytól űzve, ahogy az illattól duzzadó virágok hajolnak össze forró éjszakákon, ahogy a fák - melyeket beragyog a hold fénye - borulnak álmukban a csobogó patak fölé csendes tavaszi éjeken, miközben a még távoli nappalról, a napfényről álmodoznak epekedve.
Wladyslaw Stanislaw Reymont
Jó volna, ha a fejünkbe is lehetne zsilipet illeszteni. Hogy félre lehetne ereszteni a gondolatok patakját egypár hétre: ne forognának némely kerekek.
Gárdonyi Géza