Csókoltam, míg karcsú, izmos dereka bőszülten igyekezett szabadulni karjaimból: akkor rúgott, karmolt és szidott, de ez már nem volt szidás; a szerelem egytagú szavakból álló, fülledt, ősi nyelve volt. A világ legelső szavai. Szidást, könyörgést, biztatást jelentenek. Vágyat és elcsukló örömet. És megint vágyat. És megint örömet. És bánatot.
Aszlányi Károly
Csak a testet ismerjük
a vér zubogását az ereinkben
a szív zakatoló lüktetését
a karmoló körmöket
a lángoló lábakat
a simuló combokat
és semmi mást
fekszünk egymás mellett
két idegen
és egyre távolodunk.
Dabi István
Szerelem: simogatássá civilizált karmolás; a velejéig romlott vágy szeplőtelen bőre.
Soproni István
Szerelem: simogatássá civilizált karmolás; a velejéig romlott vágy szeplőtelen bőre.
Simonyi István