Őrizkedjél az olyan nőtől, aki, míg fiatal volt, csak szeretkezett, és csak mikor vénül, akkor kezd szeretni. A késő szenvedély nem melegít, hanem csak éget. Olyan ez, mint mikor ősszel tüzet fog a tarló: hamuvá égeti a késői virágot.
Iványi Ödön
Ez a baj a férfiakkal! Addig vacakolnak, amíg lekésnek mindent. (...) Ott hagyott, mint egy izzó kandallót, amire nem raknak több fahasábot. S mire visszatért, észrevette, hogy a kandallóban már csak hamu maradt, mert nem volt, ami a lángot éltesse. Bizony így van ez. Akkor kellene megtenni, amire vágyunk, amikor minden együtt van hozzá, mert ha tétovázunk, lassan megcsonkul a dolgok tökéletes egybeesése, s akkor már késő.
B. Kiss Andrea
Emlékszel-e még a szerelemre, mitől részeg voltál
s az öröm dalait énekelted és énrám
emlékszel-e ezen a reménytelen órán?
Mért is üzenek és miért is kérdezek tőled
álommadaram lábaid előtt fekszik holtan
vér és hamu felhőzi énekét.
Kassák Lajos
Tudom, hogy egyszer újra találkozni fogok Kyjal, és két csók között a fülébe suttogom a leírt szavakat. Akkor egyszerre feltámadnak majd a semmiből, a hamuból, és újra élettel teli, hús-vér szavakká válnak.
Ally Condie
Eldobva hű szerelmemet,
Csókunk, vágyunk mind elégett.
Nem maradt más, csak az emlék,
Hamuval írt szeretlek még!
Bodnár lászló
Az őszinte szerelem nem fárad el soha. Csupa lélek, hát nem hidegül el. Az izzó szénkatlant elborítja a hamu, de a csillagot nem.
Victor Hugo
Akik elválnak, később, évek múlva is, mikor minden emlék hamu és kihűlt láva már, kissé izgatottan beszélnek az eseményről. (...) Úgy beszélnek, fojtott lelkendezéssel, mintha még tartana a kapcsolat, ágy és asztal és együttélés nélkül is, mintha még joguk és módjuk lenne számon kérni a másikon valamit, amit nem adott vissza, amit elrejtett vagy ellopott, nem volt eléggé gavallér... még mindig követelnek valamit a másikon. Mit követelnek? Nem tudják pontosan, félrenéznek, morognak. Aztán eszükbe jut: a boldogságot követelik.
Márai Sándor
Ha egyszer ez a vágyakozás vagy képesség meghalt, az ember önmagának eleven sírjává válik, s ami még tovább él belőle, csak merő hamuja annak, ami annak előtte volt.
Shelley