Minden elmúlik, ahogy a víz is elfolyik, ahogy a szív felejt.
Gustave Flaubert
Érezhetném úgy, hogy az élet igazságtalan volt velem, mert elvette tőlem azt, ami a legfontosabb: a szerelmet. De más nők is léteznek, és minden szerelmi bánat elmúlik egyszer.
Paulo Coelho
Hogyha abból, ami elmúlt,
Megtérne egy pillanat,
Hogyha újra összejönnénk
Visszalopnánk a nyarat!
Gyóni Géza
A boldogságért tenni kell a szerelem elmúlása után, tudatosan figyelni kell rá, de az nem megy a másik megismerése nélkül, nem megy együttműködés nélkül. Nem megy alkalmazkodás nélkül, és nem megy elfogadás nélkül. Ezek a kapcsolatban olyan alapkövek, mint a négy kerék az autón. Ha szálhibás, hamarosan nagyobb baj is lesz.
Marie Clarence
Magányos este, fázós és beteg,
Már nem akarlak, és nem értelek.
Mi voltál? Játék. Eltörtél szegény.
A harc is elmúlt, és már nincs remény.
Juhász Gyula
A házasság egy életre szól, és ezt jelenti az elkötelezettség. Jóban-rosszban és tudomásul véve, hogy a házasság nem mindig pezsgőről és rózsákról szól. Minden rossz elmúlik, a szerelem, az igaz szerelem azt jelenti, hogy túléljük a viharokat és erősebben kerülünk ki belőlük.
Jane Green
Elmegyek messze, és sohasem találhatsz meg, bármikor keresnél. Pedig egykor keresni fogsz. Majd súgok neked valamit, miért?... Olyan lesz a hajad, mint a sirály szárnya, a kedved, mint a kéményben a szél, a szomorúságod, mint a sír. Mikor keresni kezdel, engem, az ifjúságodat... Nem gondolsz álmatlan éjjelen többé a nőkre, akik betöltötték életedet, akik miatt szenvedtél, nyugtalankodtál, szaladgáltál, türelmetlenkedtél... akiket úgy hordoztál darab ideig a szívedben, mint bálványképeket... akik nélkül nem tudtál volna élni... akik végül mind megcsaltak, kiraboltak, lelkiismeretfurdalás nélkül elfelejtettek... mindenki elhagy, mind elfelejt, kíváncsi kis lábaikon új utakra mennek, újabb szerelmet űznek mohó, falánk kis szívükkel, a férfiak új mondanivalójára kíváncsiak... szeretők, szerelmek: tüzek és fagyok a férfi életének az országútján... időrabló oktalanságok, megkívánt borok, óhajtott mámorok... nadrágok és szoknyák... veréb- vagy fülemilehangok... éjszakák, amelyek elmúlnak... De én örökre a tiéd maradok.
Krúdy Gyula
Elmúlt mint száz pillanat,
S tudjuk mégis, hogy múlhatatlan,
mert szívek őrzik, nem szavak.
Végh György
Sose búsúlj! úgyis késő;
Ami elmúlt, vissza nem jő.
Petőfi Sándor
Emléke visszacsillog,
s olykor arcomra tűz,
arcomra, mely fakó
s elmúlt évekbe néz.
Dsida Jenő