Azok tulajdonképpen a sekélyesek, akik életükben csak egyetlenegyszer szeretnek. Amit ők állhatatosságnak vagy hűségnek neveznek, én azt inkább a közöny tunyaságának vagy képzelethiánynak nevezném. A hűség az érzelmi életben ugyanaz, ami a következetesség az értelmi életben: egyszerűen a tehetetlenség bevallása. Hűség! (...) A birtoklás szenvedélye hozza létre. Hány dolog van, melyet félredobnánk, ha nem félnénk, hogy mások fölkapják!
Oscar Wilde
Nem szavakkal akarom meggyőzni arról, hogy a véleménye igazságtalan: nem fogadalmakkal akarom bebizonyítani az érzelmeim állhatatosságát. A viselkedésem lesz a szószólóm: a távollét, a távolság, az idő. Az majd bebizonyítja, hogy ha magát egyáltalán megérdemelheti valaki, én igenis megérdemlem.
Jane Austen
Az én szerelmem nem a szépségből született. Ilyesmihez nekem semmi közöm nincs, hogy is keveredhetnék ilyesmibe. Csakhogy egy másféle szerelem, mely bátortalanul, hosszú ismeretség után, a szenvedések kohójában jött létre, az állhatatosság kovácsolta ki, a tiszta szeretet révén vált tartós ötvözetté, kiállta az értelem próbáját, s a végén magától bontakozott ki hibátlan teljességében, ez a szerelem nevetett a szenvedélyen, mely forrón lobban fel, s hirtelen kialszik; ez a szerelem, ez kötött le engem; és bármi is támad fel, akárhogy táplálja, akárhogy széthúzza, azt nem szemlélhetem érzéketlenül.
Charlotte Bronte
A tökéletes szerelem vajmi ritka... Szeretőnek lenni megkívánja, hogy folyamatosan bírjunk a nagy bölcsek elmésségét, a gyermek rugalmasságát, a művész érzékenységét, a filozófus fogékonyságát, a szentek beletörődését, a humanisták elnézését és a bizakodó állhatatosságát.
Leo Buscaglia
A hűtlenség velünk született hajlam. Az embernek éppúgy nincs módjában az, hogy állhatatos legyen, mint az, hogy elhárítsa a betegségeket. Akit elhagytunk, azt csak megelőztük; ennyi az egész. Néhány hónappal több vagy kevesebb; ez az egyetlen különbség a hűtlen és az elhagyott között.
Nicolas Chamfort
Az állhatatosság a szerelemben: igazából örök állhatatlanság, hiszen szívünk folyton válogat a szeretett személy tulajdonságai közt, hol az egyiket, hol meg a másikat választva, vagyis állhatatosságunk nem más, mint megállapodott, egyetlen személyhez kötődő állhatatlanság.
La Rochefoucauld