A sóvárgással nehéz együtt élni. Az ugyanis nem kér engedélyt. Nem nézi az időt és a helyet. Mert végtelen és követelőző, mohó és önző. Hol elhomályosítja a gondolatokat, hol túlságosan is élessé, fényessé teszi őket. A sóvárgás elvárja, hogy feltétel nélkül megadjuk magunkat.
Salla Simukka
Nemcsak azért kívánlak, mert kívánlak,
s kívánva, nem-kívánni lenne kedvem,
de ha nem várlak is, annyira várlak,
hogy fagy és hőség váltva dúl szívemben.
Pablo Neruda
Csak egy nagy ölelésre vágyom, egy olyanra, ami ha csak egy percre is, de eltüntet minden problémát, és elhiteti, hogy minden rendben lesz annak ellenére, hogy tudom, már most a helyén van minden. Nem kell több, nem vágyom másra, csak egy erős karra, ami megvéd és támogat. Megölel és megnyugtat. Átkarol és védelmez. Figyel rám, ha elbotlanék, és felhúz, ha már úgy érezném, nincs erőm. Akkor talán könnyebb lenne. De most nincs itt az ideje. Nincsenek ölelések, nincs támasz, de nem is baj. Meg kell erősödnöd. Az Élet segít benne. De valahogy néha... néha csak úgy jó lenne egy ölelés. Hiába. Emberek vagyunk.
Oravecz Nóra
E történekben énrám vár halál csak,
belehalok abba, hogy úgy kívánlak,
mert tűzzel-vérrel kívánlak, szerelmem.
Pablo Neruda
Ha a szerelem el is ragadja a szívünket, a testünk továbbra is a vágy rabja. És az áruló vágy minden lélekben ott lakozik.
Anthony Ryan
Két szív suhan... S történjen bármi;
oly szép: nem remélni, de várni...
A száj ég, a szem szöge nedves...
Egy nap, egy perc egyszer majd hírt hoz...
Közeledünk... a csókhoz?... a sírhoz?...
Ki tudja, ki tudja, kedves...
Somlyó Zoltán
A kísértés sosem a külvilágból származik; a kísértés az elnyomott indulatokból, az elnyomott szexualitásból, az elnyomott mohóságból táplálkozik. A kísértés belőled származik, semmi köze a külvilághoz. Nem arról van szó, hogy jön az ördög és megkísért - saját, elnyomott, ördögi elméd az, amely kísértésbe hoz, mert bosszút akar állni.
Osho
A vágy csak vonzalom, és a vonzalom nem sarkall semmilyen tettre, csak a szándék.
Duncan Shelley
Gyönyör és gyönyör közt lekottázhatatlan különbség lehet. Az odaadás a lét nagy titka. Aki meg se próbálta, akinek minden egyes szexuális aktus csak a saját kielégüléséről szól, aki nem kívánja vagy nem képes megjárni a másik érzéki eksztázisának a csúcsait, anélkül, hogy elvitatnám a jogát ehhez, az erről mit sem tud. Aki viszont betért abba az utcába, amiről beszélek, annak szeme-szája eláll a csodálkozástól, hisz véget érni nem akaró "terülj, terülj asztalkám" várja. Olyan belső tartomány ez, ahol a kudarc is kinccsé tud válni, ahol a lemondás is gyarapodás, egy intim régió, ami hamisítatlan életünnep, mégis merő kiszolgáltatottság, védtelenség. Magyarán elviselhetetlen. Csak hát miért élünk, ha nem ezért az elviselhetetlenért? Hogy színről színre lássunk. Magunkat, a Másikat, a Létet. A puszta létet, igen.
Pályi András
Haragszik a
kedves, itthagy engem,
állj elébe
vers, hogy el ne menjen.
Szerelme ág,
nem moccan a lombja,
légy te szellő:
hajlítsd a karomba.
Baranyi Ferenc