Mivel mindketten robbanásra kész bombák vagyunk emberi alakban, végül mindketten törött szívvel végezzük majd.
Maggie Stiefvater
Egy kapcsolat megszűnését könnyebb elviselni, ha annak csak a jövője veszik el, de a múltja legalább megmarad.
Boldogkői Zsolt
Mielőtt végképp elveszítlek,
még keresem arcod a levelek közt,
az ár sűrű sodrán.
S várom, hogy kísérjen arcod.
Játszottak velem az istenek.
Szelíden formált aranyos felhőt,
mi lényét percenként váltja,
kívántam karomba zárni.
Vagyok mint tó a gátak közt és hallgatok.
Rendjén volt talán, hogy elmentél.
Paolo Santarcangeli
Ideje összekaparni magam eltakarítani
a romokat kimustrálni az ócska
álmokat és lejárt szavatosságú szenvedélyeket
új borzongások kellenek!
Katarina Mazetti
A szakítás a legjobbat vagy a legrosszabbat hozza ki belőlünk.
Katherine Woodward Thomas
Ha találkoznánk, olyan
lennél, mint egy hirtelen
megtalált régi kulcscsomó.
Szomorúan nézi az ember,
mert használhatatlan,
a helyiségek, egész ház, ami
ő volt, már rég nincs sehol.
Vajon én milyen tárgy lennék neked?
Horváth László Imre
- Egyébként, ha elfogadsz egy tanácsot, szerintem engedd el, és ha ő is szeret, akkor majd magától visszajön (...).
- Gondolod? (...)
- Egészen biztos vagyok benne. (...)
- De várj. Azt mondtad, ha szeret, akkor visszajön. És ha nem szeretne?
- Akkor legalább elengedted.
Leiner Laura
Látod-e esteledik
és nincs már sem szögesdrót sem tölgykerítés
sem semmi sem sem minden sincs
csak az van amit itt hagytál
én
de azt is inkább vitted volna magaddal
föld alá ég fölé mindegy hová csak el
mert kifordultam önmagamból
a beleim vannak kint a bőröm bent
s láthatnád ahogy dobog a szívem
egyenletesen hiszen semmi sem zavarja
semmi sem izgatja fel semmi sem szomorítja
és nem is örül nem is repes.
Pion István
Van konfliktus, aminek egyszerűen nincs megoldása. Holtpont, ahonnan nem lehet tovább lépni, vagy ha mégis lép az ember, még rosszabb... Míg élek, sajnálni fogom, hogy rosszul vizsgáztam nálad, de tanultam belőle. (...) Ha nem adok meg mindent, akkor nem szabad találkoznom olyan nővel, aki nem elégszik meg azzal, ami kevesebb az egésznél.
Galgóczi Erzsébet
Én már nem leszek itt, s teneked leesik az a bizonyos kő a szívedről, fölsóhajtasz: "Végre elment", és csinálhatsz, barátom, bármit, amit kedved tart. Ígérd meg azonban, hogy majd figyelmeztetsz. Mihelyt letelt ez a kíméleti idő - nevezzük annak -, te fölállsz, és betűről betűre ezt mondod nekem: "(...) örültem, hogy volt szerencsém, de még jobban, hogy nincs, szedd a sátorfádat, menj isten hírével." Igen. Dobj ki úgy, hogy a lábam se érje a földet. Vagy ne is mondd ezt, csak nézz rám. Elég rám nézned, nem is bosszúsan, hanem úgy, ahogy máskor is nézel, úgy, ahogy most nézel rám. De biztosítalak, erre se lesz szükség, mert én hét perc múlva - azaz bocsánat: hat perc múlva, mert közben elmúlt egy perc - már elpárologtam, s ebben a szobában csak ittlétem kínzó emléke lebeg.
Kosztolányi Dezső