Suzanne Collins idézetek

Ezúttal viszont senki sem zavarhat meg bennünket, csak mi magunk. (...) A bizsergető érzés egyre erősebb lesz, a mellkasomból szétárad a testemben, végig a karomban, a lábamban, míg végül már minden porcikámat elönti a forróság. Nem tudok betelni a csókjaival, egyre jobban vágyom rá, hogy folytassa. Azt hittem, jól ismerem az éhség természetét, de ez a fajta éhség egészen más.

Csók

Ez az első csók, amelynek mindketten tudatában vagyunk. Egyikünk sem beteg, egyikünk sincs magán kívül a fájdalomtól, egyikünk sem veszítette el az eszméletét. Az ajkunk nem forró a láztól, és nem is jéghideg. Ez az első csók, amely megdobogtatja a szívemet. Forró és különös. Ez az első csók, ami után várom a következőt.

Csók

Teljesen váratlanul ért. Azt hihetnétek, hogy elég régóta ismertük már egymást Gale-lel, hogy eleget láttam beszélni, nevetni és morcoskodni ahhoz, hogy mindent tudjak a szájáról, amit tudni lehet. Azt viszont csak akkor tudtam meg, hogy milyen melegek az ajkai, amikor a számhoz préselte őket. És azt sem tudtam elképzelni, hogy a kezei - amelyekkel a legbonyolultabb csapdákat is könnyedén össze tudja szerelni - ilyen könnyedén foglyul ejthetnek engem. Úgy emlékszem, valami fura hang tört fel a torkomból, és halványan rémlik, hogy a kezemet a mellkasára tettem.

Csók

Az oldalon harmadik féltől származó cookie-kat (sütiket) használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. Az oldal használatával elfogadod a cookie-k alkalmazását. Több információ