Stephenie Meyer idézetek

Nevének csengése elszabadított bennem valamit, ami vadul marcangolta a belsőmet - akkora fájdalom tört rám, hogy elállt tőle a lélegzetem, és magam is meglepődtem irtózatos erejétől.

Szomorúság

A köteléket, ami egymáshoz fűz minket, nem szakíthatta el sem a szétválás, sem a távolság, sem az idő. És nem számít, mennyivel különlegesebb, gyönyörűbb, okosabb vagy tökéletesebb nálam, ő is ugyanolyan visszavonhatatlanul megváltozott, mint én. Ahogy én mindörökre őhozzá tartozom, ugyanúgy ő is mindig az enyém lesz.

Búcsú

Nem tudom, meddig ültünk ott mozdulatlanul. Talán órákig. Végül a pulzusom lenyugodott, de Edward nem moccant, szótlanul tartott a karjában. Tudtam, hogy bármelyik pillanatban túl sok lehet neki ez az egész, és akkor az én életemnek vége - olyan gyorsan, hogy talán észre sem veszem. És mégsem féltem. Semmi másra nem tudtam gondolni, csak arra, hogy átölel.

Őszinteség

Én nem tudok egy olyan világban élni, amelyikben te nem létezel!

Vallomás

Pontosan elég vagy ahhoz, hogy örökké és megmásíthatatlanul magadhoz láncolj.

Vallomás

Olyan voltam, mint egy eltévedt hold - a planéta, amely körül keringtem, megsemmisült valamilyen katasztrófafilm-szerű kataklizmában -, de én csak kerengtem tovább szorosan a hűlt helye körül, fittyet hányva a gravitáció törvényeire.

Szakítás

Kóbor ötletként felmerült, hogy váljunk kétfelé, de ezt egyhangúlag megvétóztuk. (...) Egyikünknek sem adatott meg a jó társaság soha életben, és túlságosan édes volt az együttlét ahhoz, hogy akár egy percet is elvesztegessünk belőle.

Szakítás

Bármi lesz is a vég, nem fog elválasztani minket.

Igaz szerelem

Ha tudnék álmodni, én is rólad álmodnék. És nem szégyelleném.

Vágyódás

Csak mert az ember nagyon szeretne valamit, attól még nem válik valóra.

Vágyódás

Az oldalon harmadik féltől származó cookie-kat (sütiket) használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. Az oldal használatával elfogadod a cookie-k alkalmazását. Több információ