Radnóti Miklós idézetek

És ott a park, a régi szerelmek lábnyoma,
a csókok íze számban hol méz, hol áfonya.


Csók

Ó, de te lobbanj föl az ősz, a halál fölé,
s emelj föl engem is Édes,
légy szerelemre okos ma,
csókra okos, álomra is éhes.


Vágyódás

Pillantásodtól nő a fű, kihajt
a száraz ág és tőled piroslik a vér.
Ha meghalsz, meghalok; porainkból
egyszerre sodor majd forgó tornyot a szél.


Igaz szerelem

Nyüzsgő s áradó vagy bennem, mint a lét,
és néha meg olyan, oly biztos és örök,
mint kőben a megkövesült csigaház.


Valentin-napVallomás

Mióta készülök, hogy elmondjam neked
szerelmem rejtett csillagrendszerét;
egy képben csak talán, s csupán a lényeget.
De nyüzsgő s áradó vagy bennem, mint a lét,
és néha meg olyan, oly biztos és örök,
mint kőben a megkövesült csigaház.


Valentin-napVallomás

Kezed párnámra hull, elalvó nyírfaág,
de benned alszom én is, nem vagy más világ,
S idáig hallom én, hogy változik a sok
rejtelmes, vékony, bölcs vonal
hűs tenyeredben.


Valentin-napVallomás

Két karommal átölellek
s nem félek.
Két karodban nem ijeszt majd
a halál nagy
csöndje sem.
Két karodban a halálon,
mint egy álmon
átesem.


Vallomás

Te állandó vagy bennem e mozgó zűrzavarban,
tudatom mélyén fénylesz örökre mozdulatlan.


Valentin-napVallomás

Nem jön az álom, az enyhetadó, mert nem tudok én meghalni se, élni se nélküled immár.

Valentin-napVallomás

Az oldalon harmadik féltől származó cookie-kat (sütiket) használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. Az oldal használatával elfogadod a cookie-k alkalmazását. Több információ