Milan Kundera idézetek

A szerelem nem a szeretkezés iránti vágyban nyilvánul meg (ez a vágy számtalan nőre vonatkozik), hanem az együttalvást kívánó vágyban (ez a vágy csupán egyetlenegy nőre vonatkozik).

Vágyódás

Elcsábítani egy nőt (...), ehhez nem kell nagy tudomány. De szépen elhagyni, erre már csak az érett férfi képes.

Férfiak

Ezt senki sem érti, legkevésbé a feleségem. Ő azt hiszi, a nagy szerelem abban nyilvánul meg, hogy az ember rá sem néz más nőre. De ez ostobaság. Engem valami állandóan arra hajszol, hogy idegen nők után fussak, de abban a pillanatban, amint megkaptam valamelyiket, egy titokzatos erő, mint valami hatalmas rugó, visszaránt. (...) Néha az az érzésem, hogy csakis azért hajszolom az idegen nőket, hogy újra meg újra átélhessem a viszontlátást, e nagyszerű, gyöngédséggel, vággyal és alázattal teli szárnyalást vissza a feleségemhez, akit minden hűtlenség után egyre jobban és jobban szeretek.

Bölcsesség

Az ember mindig arra vágyik a legjobban, ami távolodik tőle...

Vágyódás

Ha az ember túl heves, akkor kevésbé finom. Rohan a kéj után, s közben elszalasztja az azt megelőző összes gyönyörűségeket.

Vágyódás

A féltékenyeknek az idő hihetetlenül gyorsan múlik. A féltékenység jobban kitölti a tudatot, mint a legizgalmasabb szellemi munka. Nincs egyetlen szabad pillanatuk sem: aki féltékeny, nem tudja, mi az unalom.

Féltékenység

Csakis azt a szerelmet mondhatjuk szerelemnek, amelynek a végén a halál várakozik.

Igaz szerelem

Akit együttérzésből szeretünk, azt nem szeretjük igazán.

Bölcsesség

Amikor a szív szól, az észnek nem illik akadékoskodnia.

Bölcsesség

Úgy szeretni, hogy nem várok cserébe semmit, beérni a jelenlétével. Szeretni őt a saját világában, a megváltoztatás szándéka nélkül.

Igaz szerelem

Az oldalon harmadik féltől származó cookie-kat (sütiket) használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. Az oldal használatával elfogadod a cookie-k alkalmazását. Több információ