Johann Wolfgang von Goethe idézetek

Az ember sündörög, eped, marad,
s csapdába csalják észrevétlen;
öröme nő, aztán keserű lében
fürdik.


Csalódás

Téged hallak, ha tompán zúg a hullám
és partra döng,
a ligetben, ha néma csend borul rám,
téged köszönt.

Lelkünk egymástól bármily messze válva
összetalál.
a nap lemegy, csillag gyúl nemsokára.
Oh, jössz-e már?


Vágyódás

Ami vonzott, nem vonz többet,
Mi gyötört, már nem gyötörhet,
Harcod, békéd min se csüng...
Szívem, mondd, mi lesz velünk?


Elmúlt szerelem

A gond a szívünk gyökerén tanyázik,
s ott titkos kínokat csirázik,
békétlen hánytorog, zavar nyugtot, gyönyört;
mindegyre új meg új álarcot ölt.


Féltékenység

Ah, ez az üresség! ez a szörnyű üresség, amit itt érzek a lelkemben! - Sokszor gondolom: ha csak egyszer, csak egyszer szívedre szoríthatnád őt, ez az egész űr ki lenne töltve.

Vágyódás

Az az igaz szerelem, amely mindig egyforma marad, akkor is, ha mindent megtagadnak tőle.

Igaz szerelem

Ha az ember meg tudná fejteni a szerelem titkát, talán sohasem lenne szerelmes.

BölcsességMi a szerelem?

A szerelem csak a magunk szerelme - s talán ez a nagysága. De ezt nem valljuk be - s ez a nyomorúsága.

BölcsességMi a szerelem?

Szerelemre vágyunk, és a házasság az, amit kapunk.

BölcsességHázasság

A világ oly üres, ha csak hegyekre, folyókra és városokra gondolsz. A földet az teszi lakályossá, ha tudod, hogy van valaki, aki veled érez és rád gondol, és bármilyen távol legyen is, mindig közel van hozzád.

BölcsességHiány

Az oldalon harmadik féltől származó cookie-kat (sütiket) használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. Az oldal használatával elfogadod a cookie-k alkalmazását. Több információ