Harmat

Harmat ragyog a virágon. Csak most ne
Lopódzék egy gyáva könnycsepp szemembe!
Amit érzek, rejtse tőle s amit érez, tőlem el,
Áthatatlan fátyolával szemen, arcom minden jel.
Vándorbotom nehéz volna, s nekünk nehéz az élet,
Hogyha tudná, mint imádom és ha tudnám, hogy szeret.

Kemény Zsigmond

Vallomás

Amíg sorvadsz a vágytól: nem lesz tiéd a rózsa.
Végy példát a rigóról, vígan lármáz a lomb közt:
"Dalommal költekeztem, harmattal részegedtem,
jóllaktam hűs fügével: tudnál-e nem szeretni?"

Weöres Sándor

Vágyódás

Szereti az fű az csillagot, de a csillag messze fenn ragyog. Jaj, a csillagos ég de magos! Szegény födi fűszál harmatos.
Gárdonyi Géza

Szomorúság

Hűvös lett és tüzet gyújtottak. A tűz mellé kiterítették a bundát, s elhevertek rajta. Az égbolt megtelt csillagokkal, s később feljött a Hold. Ő a leány ölébe hajtotta fejét, s a leány énekelt. (...) Reggel kergetőztek a harmatos fűben, mint az őzek. Aztán megferedtek a forrás vizében. Locsolták egymást és kacagtak, és az erdő csengett a kacagásuktól és a fák, a mókusok, a madarak, akik látták őket, csodálkoztak, és boldogan kérdezték egymástól: visszatért-e a világ kezdete? A boldog idő?
Wass Albert

Boldogság

Vannak vidékek ahol csak úgy lehet
megmaradnunk ha kezemben a kezed
és a viseltes szónak is hamva van
ha félárnyékban s ha nem is boldogan
száríthat szél és süthet hevet a nap
míg a harmatból egy csöppnyi megmarad.

Kányádi Sándor

Szomorúság

Ahol én vagyok a láng, te légy a szén! Ahol én vagyok a harmat, te légy a víz!
Frank Herbert

Vágyódás

Fa leszek, ha fának vagy virága.
Ha harmat vagy: én virág leszek.
Harmat leszek, ha te napsugár vagy...
Csak, hogy lényink egyesüljenek.

Petőfi Sándor

Valentin-napVallomás

Várlak, hogy itt légy,
hogy eljöjj és megörvendeztess.
Várom a lombzajt.
Várom a harmatcseppek
piciny csengetését.
Várom az apró füvek suttogását.
Várlak Téged!...

Bartalis János

Hiány

Sőt kedvesebbé tészen a tudat,
Hogy aki mély és nagy tenger lehetnél,
Csak mint kicsiny kis harmatcsepp ragyogsz
A szerénységnek rózsalevelén.

Petőfi Sándor

Vallomás

Egy harmatcseppnyi belőled édesebb,
Mint egy mézzé vált tenger;
Egy harmatcseppnyi belőled gyilkosabb,
Mint egy méreggé vált tenger...

Petőfi Sándor

BoldogságSzomorúság

Az oldalon harmadik féltől származó cookie-kat (sütiket) használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. Az oldal használatával elfogadod a cookie-k alkalmazását. Több információ