Árnyék

Be kellene táplálnom magamba, hogy ezek után Attila megszűnt létezni. Nekem létezni. Akit az érdekel, hogy nekem hány árnyékom volt eddig, azt a srácot én törlöm a nyilvántartásból, még akkor is, ha Fábián Attila a neve. És akkor is, ha miatta éreztem életemben először, hogy remeg a bőröm körül a levegő. Pedig most is remeg. Plusz a szemem is ég Miatta. Eloltom a villanyt és visszafekszem. Sötétben és a pléd alatt könnyebb kiáztatni a szép szememet.
Szilvási Lajos

Csalódás

Vagy akik, ha már tudják, hogy nem szerelem
az az árnyék, mi sávot húz szemeiken
s gondolkodnak s elejtik egymás kezét szelíden,
hadd keressen, amíg egy holtig-hű tenyérben meg nem pihen:
azoknak a szerelme tetszik nekem.

Tornai József

Elmúlt szerelem

Üzenem a felkelő Napnak,
Hogy nem mindenkire
Ragyog,
Mert az árnyék foltjai sötétek,
Nagyok.

Demján Irén

Magány

Velem marad az egyszer volt öröm
Ezen a szélső, hosszú délkörön.
Velem marad a kezed és a szád,
A szempilláid árnyas erdeje,
S jobban véd, mintha páncél rejtene,
És hogy néztél, az rám süt mindörökre
Esendő testem fényköpenybe födve,
És melegít a tested melege,
A két karod, s hogy öleltél vele.
S beleragyog ebbe a lassú ködbe
Az emlék, csillaggá izzítva át
Ajkaimon az ajkaid nyomát.

Imre Flóra

Búcsú

Az érzelmi szeretettel más gond is van. Elmúlhat. Vagyis nemcsak a térbeli, az időbeli távolság is gyengíti. Amikor azt mondtam, hogy a szeretet: örök - nem erre a szeretetre gondoltam. Ez romlékony. Magához ránt valakit, aztán elengedi. Sőt, el is taszítja. Az idők során lehet belőle közöny - a "Nem tudom, mit szerettem rajta..." kiábrándulása. Néha úgy hagyunk magunk mögött egy kedves embert, mintha soha semmi közünk nem lett volna egymáshoz. Életünk hajója sodródik előre, s ők a farvízen eltűnő távolodó hullámokba vesznek. Lemaradnak. Arcuk mint a vízmosta fényképek, elhalványulnak és szétfoszlanak. Idegenné válnak. A szerelem forró vonzalmát olyan hideg közöny válthatja fel, hogy még az egykori szerető halála sem fáj. Az ember néha úgy emlékszik vissza egy-egy ilyen elmúlt érzelmi kapcsolatára, mintha az előző életében történt volna. Vannak szerelmeink, akiknek arcát is elfeledtük. "Ki ez?!" Az érzelmek kihűlése azonban csak az egyik tragédiája ennek a "szeretet"-nek. A másik, amikor hőfokát megtartja ugyan, de átcsap önmaga ellentétébe. Gyűlölet lesz belőle. Ez az érzelmeink poláris természetéből fakad. Vonzás nincs taszítás nélkül. És taszítás sincs vonzás nélkül. A kettő: egy. Az érzelmi szeretet árnyéka: a gyűlölet. Ott lapul mögötte. És a gyűlöletben mindig fölfedezheted a visszájára fordult érzelmi szeretetet.
Müller Péter

Elmúlt szerelem

Maradni szeretnék, el sem hiszed, mennyire,
Még nem is sejtem, miként futok olyan messzire,
Hol már nem éget emléked, ahol nem édes csókod,
Nem hiszem, hogy bárhol lehetnék még ilyen boldog.
Maradni szeretnék, tán nem is baj, hogy nem lehet,
Ugyan, miért lennék itt, ha nem foghatom meg kezed?
Szellemként jár majd egy hűvös árny a faladon,
Ha másból nem, majd ebből tudni fogod, mikor feladom...

Children of Distance

Szomorúság

Túl vagyok rajtad
istenem tudom csupán
árnyékod vagyok.

Fecske Csaba

Csalódás

Akár a fájdalom, cikázott rajtam át a boldogság, ha láttalak.
Akár a boldogság, úgy részegít a kín, ha most idézlek, árnyalak.

Mészöly Dezső

Elmúlt szerelem

Csak járom az idő vajúdó kínját.
Szívem mély árnyékba hajol:
A föld siket méhéből
nem hallom lelked, mint dalol.

Bartalis János

Csalódás

A förgeteg fekete vadezüst;
csattogó szivek árnya!
Munkaruhám ő, szivemet hüvös
hajlásaiba zárja!

József Attila

Vallomás

Az oldalon harmadik féltől származó cookie-kat (sütiket) használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. Az oldal használatával elfogadod a cookie-k alkalmazását. Több információ